You are not connected. Please login or register

Ulgard

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Ulgard     Empty Re: Ulgard on Hétf. Júl. 15, 2019 5:26 pm

|Ulgard, központi városrész|
|Johanna|

Nem egy babonás fajta, de lehet valami a balszerencsés dologban. Noha egész élete a balszerencse -, sokkal inkább balsors - eseménysorozatán alapszik, sok kedvezőtlen napot nem tapasztalt, amióta a művész útját járja. Persze, nem keres fényesen, lakása sincsen, mivel minden keresetét kinézetére és hangszereire költi élelem és szállás mellett, nem marad elég gyűjtögetésre. Ám ezt aligha sajnálja.
Jó hallania, hogy Johanna kedve nem szenved el nagyobb kárt. Még ha legbelül máshogy is gondolja, ezt a füllentést Oriel megérzés szintjén sem érzékeli jelenleg.
- Valóban? Mindenképp ellátogatok oda. - Jegyzi meg általánosan a férfi. Pontos helyet nem tud, de nem is indul el azonnal, elvégre esélyes, hogy Johanna el kívánkozik kísérni oda őt. Erre számít, mindenesetre.
"Vendurl?" Láthatóan elmereng kicsit; pár pillanatig szemei fókuszálatlanok, ahogy képzeletben emlékei szekrényén kutakodik. "Valami azt súgja, hogy hallottam már e nevet, ámbár nem rémlik semmi."
Nem is csoda, Ulgard messzi vidék Orielnek. Vízlaktól gyalog több mint egy hétbe is telik az út. Ennek ellenére ösztönei azt súgják, hogy a nevet valahonnan ismernie kéne. Van egy elképzelése, hogy csupán zenészi büszkesége játszik vele, amiért van mersze nem ismerni Nadiya Királyság zenészeit. Ugye, már-már elfogadhatatlan, nemde?
Hamar meg is kapja a felajánlást Johannától, mire felfigyel, mosolya pedig kiújul arcán.
- Igazán szívesen venném, ha így tennél. Elvégre, csupán ennyi választ el egy privát előadástól. - Utolsó szavainál enyhén összeszűkíti szemhéjait, gyengén összepréselt ajkaihoz pedig kezét emeli.
Csak játszik picit a lánnyal. Ennyit azért megérdemel viszonzásként a villantásért. Egy apró, kacér bosszú, már ha Johanna bedől a kétesen értelmezhető mimikának. Akárhogy is, szavai őszinték: kész ingyen zenét játszani egy idegennek, ki van elég kedves kisegíteni és beszédbe elegyedni vele.
- Akkor hát, vezesd az utat, kérlek! Tartom a lépést.
Felkapja méretes tarisznyáját, lantját pedig övvel rögzíti a hátára, majd indulásra készen áll a lány előtt. Avagy követi azt, ha azonnal indulnának.

Felhasználó profiljának megtekintése

2Ulgard     Empty Re: Ulgard on Vas. Júl. 14, 2019 4:30 am



|Ulgard, központi rész|
|Oriel|

Elpattant a húrja, mi? Csak nem balszerencsés vagy? – kérdezi viccelődve.
Johanna kedvére mindenképp hatással van a mondandója, mivel az utazó művész különlegesnek, azaz szemében ígéretesnek tűnik. Megvizsgálja a lantot, már amennyit lát belőle. Különösen semmit sem vesz észre, még szemüvegét megigazítva sem. Azért meg kell jegyezni, hogy ő maga csak szereti a zenét, nem játssza.
“Nem ismerek én valakit, aki ezzel foglalkozik? Nem jut eszembe, de mintha lenne egy hangszerkészítő a városban” ámélkodik Johanna.
Felhőkbe zárt gondolatait Oriel megszakította.
– Oh, ne aggódj, a kedvem nem oly gyenge, mint a száraz levél – feleli vissza a lány, enyhe füllentést engedve lelkének.
“Azt akartam hogy játssz nekem, persze hogy kedvemre megy!” –  bosszankodik magában.
Bosszankodik, de nem ura a helyzetnek. A húr elvégre nem mágia gyermeke, s nem növényekből van. Már éppen magába kezd zuhanni, mikor a férfi folytatja mondandóját.
“Szóval van furulyája is, hm” – jegyzi meg.
A férfi felajánlja, hogy bármit eljátszik, ha egy bolthoz vezeti Johanna, mely igencsak elindítja az agyába helyezett fogaskerekeket.
“Ki a fene volt az, mond már” – annyira eszébe akarja juttatni, hogy már csettingetni kezd.
– Megvan! – kiált fel. – Végre eszembe jutott! – neveti el magát, majd folytatja. A város délnyugati részén van egy híres mester, aki hangszerekkel foglalkozik.
A mester Johanna egyik jóbarátja, viszont útjaik különváltak egy időre, mikor kalandorokhoz csapódott a mester. Viszont híre ment, hogy visszatért egy hete, s újra megnyitotta üzletét. Azóta szinte ugyanolyan színvonalban folytatja munkásságát, mint korábban. Johanna gyűjtő munkái miatt még nem tudott vele találkozni, ez viszont tökéletes alkalom.
– A mester neve Vendurl, a Húros családból. Ha jól emlékszem, régen említette nekem, hogy 20 éve gyakorolja a hangszerek készítését és javítását. Jobb ember nem hiszem, hogy van a városban – mondja lelkesen.
Johanna saját viselkedését figyelve visszavesz lelkesedéséből, kordában tartja magát. Néha érdekes megmozdulásai vannak, amit nem vesz jó szemmel, már csak amiatt is, hogy így képes elveszíteni a ‘jól összerakott, csábító nő’ képét. Egy nagyobb levegőt vesz, majd kifújás közben lenyugszik, s magára ölti anyjától s mesterétől tanult nőies kisugárzását, még ha eddig sem volt túl messze ettől.
“Oké, hogy ma jó napom van, de ennyire nem lenne szabad elengednem magam. Vagy mégis?”
– Ha szeretnéd, most azonnal elkísérhetlek, nem éppen a legkönnyebb itt valamit megtalálni – ajánlja fel Orielnek.
A lány körbenéz, s nézi, ahogyan a játszó gyerekek szaladgálnak jobbra-balra. Majdnem letaposták a virágokat, melyek egy másik pad körül ülnek. A szőke, vékony szirmok a nyertes szépség energiáját sugározták, pont, mint Natalia királynő.
“A nő aki minden fölött áll… vajon milyen lehet a trónon ülni?”
Johannát kezdetben nem érdekelte a királynők s ezen személyek jelentősége, de a parádé, melyet Ulgardba érkezve látott, megfordította látásszögét. Valóban kedves személy Natalia, de szemei s velük járó személyisége elvarázsolta. Mintha egy szikla lenne a királynő hátán, melyet egymaga kell hordania, észrevétlenül, rejtve azt a köznéptől. Aurájából kancsókra lehetne nyerni a magabiztosságot s kitartást, emberies, hihető oldala pedig humort visz az emberek életébe. Biztos benne, hogy a pillanat, mikor férjét úgy hátba rúgta, hogy lerepült a szekérről, felejthetetlen mindenki számára. Főleg, mikor Natalia szégyenében elpirult, s segédje ruhájában próbált elbújni. Johanna még arra is feltenné a nyakát, hogy mindez egy színjáték volt.



Felhasználó profiljának megtekintése

3Ulgard     Empty Re: Ulgard on Vas. Júl. 14, 2019 12:38 am

|Ulgard, központi városrész|
|Johanna|

"Másik éne? Ugyan... Ó, hogy... Igen, az volt."
Gondolatban már levakarta magáról a hajkoronát is. Orielnek túl magas a mágiaművészetek természete. Sosem értette, azóta sem érti, de mindúgy élvezi és csodálja. A használókat és a jelenségeket egyaránt. Nem volt szerencséje sokat látni mindezidáig, ám vannak mindennapos használatú bűbájok, amiket látásra ismer.
- Ugyancsak, sajnálod-e? - résnyire zárja szemhéjait, úgy dől előre enyhén, szarkasztikus mosollyal arcán. - Én nekem úgy tűnik, oly' jól szórakozol magadon.
Kiegyenesedik, majd mellmagasságban legyeget jobb kézfejével, csak úgy töri meg az egyértelműen szarkasztikus hangnemet:
- Hadd el, csupán egy jóízű csíny volt. Magam is jól szórakozom, mennyire magamon kívülre tudok kerülni, ha elmerengek.
Lehet feltűnik Johannának már korábban, de talán ennél a pontnál válik csak nyílvánvalóvá számára, hogy Oriel nem igazán botránkozik meg az obszcén mutatványon. Vagy talán fel se figyelt rá?
"Nem túl szemérmes leányzó, az egyszer biztos. No, nem mintha bármiféle szégyelleni-valója volna azon ruhák alatt."
Van egy érzése, hogy egy szemtelen húzás áldozatának nézte őt ki az imént Johanna. Bár fogalma sincs arról, mit nyerhetne vele a lány...
- Orill... - dramatikusan, mélyen szippant a levegőbe, mintha érezné az említett növény illatát. - Bizony úgy. Mivel névtelen voltam csemete koromban, magamnak adtam nevet. Oriel vagyok, az orill gyermeke. - Kis szünetet tart, mialatt látványosan megigazítja lila fürtjeit. - Vehetem ezt ajánlatnak is?
Mi tagadás, orillt nem cipelhet magával, hacsak ki nem préseli azokat jó előre. Nem is beszélve a nedvekről, melyeket bajos volna hosszú utakra vinni. Kedvezőtlen környezetben hamar poshad, amiért igazán nagy kár volna letépni egy pár szálat.
"Drága jelenség mind egy szála. Csak remélnem lehet, hogy egy napon én is hasonlatos lehetek hozzájuk."
Johanna ismét kérdez, ez úttal talán kevésbé személyes témára térve.
- Tudod, világot szeretnék járni. Meglehet, láttam már a Dél-Kelet minden zegét és zugát, a világ ennél számottevően méretesebb, amit nekem célom megismerni. - Ezen a ponton enyhe énekhangra vált, s beszédekor használt hangszínét csak kicsit megvariálva dalolja ki: - S mindent, mit látok és hallok, néktek dal útján átadok.
Ulgard így tehát csupán egy állomás a sok közül, melyek Orielre várnak.
- Ó, sajnálatos, de a lantom mély húrja csupán órákkal ez előtt elpattant. Árust keresek annak reményében, hogy jó áron bélhúrt vásárolhassak. Rosszkor fogytam bizony ki saját tartalékomból. - Feleli kesernyés arccal Oriel. Szívesen játszana valahol, de amíg egy is hiányzik, csak könnyebb dalokat tud eljátszani.
Nem rosszak Johanna megérzései, mi több, páratlanok. Kevesek képesek első ránézésre meghatározni Oriel nemi hovatartozását. Öltözéke és magaviselete valóban jóval nőiesebb a szokványos férfi normákhoz viszonyítva. Őszintén, inkább teljesen nőies...
- No, remélem nem vettem azért el a kedvedet. - Szólal meg a férfi, mikor a másik elkalandozik gondolataiban, s feltűnően szófukar hirtelen. - Van ám furulyám is. Egy ének pedig, bár nem egész kíséret nélkül, nem lehet túl rossz önmagában sem. Persze, ha tudsz ajánlani egy közeli kereskedőt, bármit eljátszhatok cserébe.

Felhasználó profiljának megtekintése

4Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szomb. Júl. 13, 2019 11:40 pm



|Ulgard, központi városrész|
|Oriel|

Johanna kellően megijeszti a zenészt, ki felugrik a padról a hangja hallatára. Rákérdez az illúzió eredetére, mivel láthatóan nem jártas a mágia világában.
– A másik énem egy kis varázslat volt – kuncog Johanna –, és igen, én voltam. – “Vicces fiú” – gondolja.
Johanna kecsesen átlépi a pad támláját, ruhája között bugyiját villantva, majd lábait keresztbe rakva ül.
– Már elnézést, ha nagyon megijedtél. Csupán magamat teszteltem kicsit, semmi több – mondja lehunyt szemekkel.
A férfi nagyott sóhajt, ahogyan összerakja fejében a történteket. Johanna magabiztos kisugárzása egy büszke mágus érzését kelti. Combján tartott pántban kis elixírek, pénz, s egyéb dolgok, másikon pedig egy félig-meddig rejtett tőr. A lány egy jobb tekintetet vet az ellőtte álló zenészen, miközben szavakat váltanak. Lilás-kékes hajak s körmök.
“Csak nem Orillt használ?”
Már majdnem megkérdezi, de illedelmes személye visszatér a gyengéd férfi kérdésére.
– Bocsánat, a nevemet kérdezted korábban, ugye? Johanna, a Calvis család lánya – feleli illedelmesen, a padon meghajolva.
A lány megkapja a másik fél nevét is, mely örömet kelt benne.
– Oriel? Csak nem a virágról neveztek el? – kérdezi izgatottan. – A boltomban is van, ha kellene utánpótlás!
Oriel erről beszél egy darabig.
– Mond csak, miért jöttél a városba? – kérdezi a lány.
A férfi elmondja okát, mely nem súrolja az álmok határát, egészen reális. Johanna ezt örömmel veszi, s tovább kérdez.
– Ha már zenész vagy – kezdi –, tudsz valami szépet a lantodon játszani? Azért is jöttem ide, hogy ünnepeljek – mondja piros orcákkal.
“Jó lenne egy igazi zenész barát” – gondolja a lány. 
Szereti a zenét, boltjába is venne fel egy ügyeskezűt, ha lenne rá hely. Elég furcsa lenne, ha a pult mögött kéne magát a sarokba préselni. Nem valószínű, hogy minőségi nóta szólna.
“Bár nem ismerem, kedves embernek tűnik. Remélem nem egy fejvadász, nincs kedvem megint a fél országon keresztül menekülni” – mondja fejében, visszagondolva arra, mikor édesanyjával menekültek. – “Bár nem valószínű, hogy ilyen testtel falakat tudna mászni, meg amúgy is, nem túl nőies? Kezdem úgy érezni, hogy az én bájom sem fog hatni” – a nagy töprengése már-már látható a férfi számára is.



Felhasználó profiljának megtekintése

5Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szomb. Júl. 13, 2019 9:29 pm

|Ulgard, központi városrész|
|Johanna|

Fülein keresztül szívja be a városi életzaj esszenciáját, úgy, mintha idegen volna számára a világ is. Természetesen járt már hasonló helyen, éppen ezért olyan nosztalgikus számára.
Rég volt az, még a lant húrjainak nevét se tudta, mikor Ulgard keleti falrészei alatt részt vett élete legnagyobb fesztiválján. Bár nem emlékszik arra, mit ünnepeltek, vagy épp miért, a zene, amit akkor hallott, mai napig felcsendül az elméjében. Saját imitációján kívül csakis ez a fajta nagyvárosi lárma képes élénk emlékképeket felidézni számára.
Békésen ül tehát a helyén, el is feledkezve korábbi bajáról. Lantjának legmélyebb húrja ugyanis megérkezéskor elpattant. Ám ez éppen legkevésbe sem izgatja; az utca túloldalán ugrópróbázó gyerekeket bámulja inkább, akik aligha lehetnek hatodik évesek. Többre nem is becsülné őket, tekintve az ügyetlenkedő ugrabugrálást, amit leprodukálnak egymás után. Nehéz lesz győztest találni, ha a harmadik négyzetet sem tudják elérni egy lábon.
"Mit meg nem adtam volna annak idején egy ilyen társaságért!" Fájó sebhely a szívén az, amit szülei hiánya vágott rá. Gyermektársai pusztán árvasága okán kerülték, többnyire szülői felszólításra. "Habár, nem tehetek panaszt. Megadatott nékem az én saját társaságom! Messze földekről hozunk és viszünk tapasztalatot. Kíváncsi volnék, mind megkapták-e a levelemet azóta."
Felsóhajt gondolatmenete végén. A gyerekek időközben csípkelődésbe kezdtek, ami valószínűleg a kudarcokból felhalmozódó rakoncátlanság miatt történhetett. Egyikük hamar ki is kiáltja, hogy ő a fogó.
Sokkal tovább nem figyelheti őket Oriel, mivel hatodik érzéke erősen viszketni kezd közben. Oldalra is tekint...
"Jaj!"
Bár hangot nem hallat, mivel hangját ijedtében lenyeli, a mellette csupán fél méterre letelepedett lány meggyőződése szerint a semmiből bukkanhatott elő.
Felkapott kezeit kilazítja a hirtelen feszültségből, egyiket visszaengedi combjára, míg másikat mellkasára tapasztja.
- Nem illik ijesztgetni. - szólal meg végre ténylegesen. Enyhén kínos, de őszinte mosolyt visel, kimutatva szórakozottságát. - Kinek örvendhetek?
Válasz... Az nem jön. Sokkal inkább a lány feláll és, megpördülve saját tengelye körül egyszer, kezét Oriel felé nyújtja. Mintha...
"Táncra hívna? Idekint? Furcsa..."
Abban a pillanatban, mikor is a férfi tényszerűen elfogadja a nyújtott kacsót, annak gazdája egyszerűen csak szertefoszlik. Apró, fénylő valamikké.
Oriel soha nem is vághatott annál összezavartabb és butább arcot, mint amivel most bámulja a levegőt, ahol az imént még egy lány alakja állt.
Első ösztöne gyorsan körbetelinteni, ám mielőtt ezt megtehetné, egy női hang csiklandozza halló érzékét. Méghozzá közvetlen mögüle.
Hirtelen pattan fel a padról, immáron kétszeresen megriadva. Persze messze sem ijesztő már ez annyira, mint az észrevétlenül mellé telepedő lány. Aki történetesen valahogy a hang forrásának bizonyul.
- Szivárványíves egek, mi volt ez? - kérdezi hitetlenül a lányt már-már kacagva ijedtségében. - Te voltál előttem az imént. Azt... te csináltad, nemde? U-ugye?
Bármit is válaszol Johanna, Oriel hatalmas sóhajt vesz közben, kiengedve magából a riadós feszültséget.
Ahogy telnek a pillanatok, lassan biztosra veszi, hogy a vele pajtizó lány kétség kívül varázsló lehet. Avagy mágus. Bárhogyan is nevezik magukat.
Ha kap nevet a lánytól, ő maga is bemutatkozik illedelmesen, mielőtt persze mindenképpen visszaszerzi méltóságos testtartását és zavartalan, ártatlan mosolyát.
- Oriel vagyok.

Felhasználó profiljának megtekintése

6Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szomb. Júl. 13, 2019 3:45 pm



|Ulgard, Johanna Életszerese, majd Ulgard központi városrész|
|Oriel|

Johanna székében ülve pipáját szívja, miközben a boltjába tért, soha nem látott férfit bámulja. Valószínűleg egy számára ismeretlen dolgot keres, egy papírra néz vissza időnként, melyet kesztyűbe font ujjai között tart. Johanna korábban üdvözölte a férfit, de nem fordult hozzá kérdéssel, hanem egyből kutakozni kezdett, így nem állt szándékában segítséget nyújtani. A férfi, ahogyan nézi a polcokat, egyre nyugtalanabbá válik, majd frusztrált arccal a boltos lány pultjához léptet.
“Csak nem feladta? Micsoda váratlan esemény” – gondolja Johanna, miközben szemét görgeti. – Segíthetek? – kérdezi, a férfi asztalra rakott kezét nézve.
A férfi a lapot a pultra dobja.
– Ezt keresem – szól fel, enyhe frusztrációval hangjában.
Johanna a lapra néz, majd kezébe veszi.
“Ambrasellim, mi? Lenne nála annyi pénz?” – kételkedik magában, ahogyan még egy pillantást vesz a férfin.
Egyszerű bőr felszerelést visel, mellén egy horpadt, karcokkal s más kisebb sérülésekkel teli mellvért, oldalán egy rövid, egykezes kard, egyszerű bőr s fa hüvelyben. Vaslemezes bőrkesztyű, mely talán két hónapos. A háta mögé nem lát, így lehet hogy egy zsák ezüst van nála, de ennek az esélye igen csekély.
– A barátod élete nem olcsó dolog – mondja Johanna, majd kifújja a pipa füstjét, s a pulton lévő réztálkába borítja a hamut.
– Tudom de— hé, mégis mikor mondtam bármit is a barátomról? – szól felháborodva.
Johanna elmosolyodik, miután tudása ismét sikeresen felmérte a helyzetet.
– Az ambrasellim virága belső vérzést gyógyít, mégpedig a súlyos fajtát. – Johanna lerakja díszes pipáját az asztalra. – Beszerezni sem könnyű, szóval remélem, hogy kint egy zsák ezüstöt hagytál – mondja, majd a férfi kétségbeesett arcát figyeli, miközben lerakja a nagy boszorkánykalapját a mellette lévő polcra.
– Ahj, m-mindegy, mégis mennyibe kerülne? Két szirom kéne, azt mondta Aldin – hadarja a nyugtalan férfiú.
“Ka-csing” – Johanna gondolataiban már ezüstérmékben fürdött a városi kádban. – Adva a ritkaságát… lássuk. Egy szirom harmincöt ezüst, így az egész hetven lenne – mondja a férfi arcát nézve, mosolyogva.
– He-hetven!? Ugye csak viccelsz? Az két hónap vacsorája! – szól felháborodva az ember.
Johanna feláll székéből, majd a férfi állához nyúl gyengéd kezeivel, s szemeibe néz komoly, de csábító nézésével.
– A barátod élete biztosan fontosabb, mint egy nagyobb lakoma – mély levegőt vesz, kitolva melleit –, nem?
A férfi ellöki Johanna kezét, majd nagyot sóhajt.
– Várj egy pillanatot – mondja, majd kimegy a boltból, s lovához megy. A férfi két nagyobb bőrtasakkal jön vissza, melyeket már elhatározott szemekkel ad át az eladónak.
Johanna szeme felcsillannak a sok pénz láttán. Belenyúl mindkettőbe, felkap egy-egy érmét, majd megvizsgálja őket.
– Rendben lesz – szól a férfinak.
A lány leguggol, majd elővesz egy apró fonott kosarat, melynek belsejét egy fehér kendő borítja, benne a virágszirmokkal. A szirmok aprók, viszont érdekes kék és lila színek kavalkádját verik vissza az emberek szemére, így jól láthatóak. A felsőbbik polcból egy apró szövet tasakot vesz magához, s egy csipeszt. Felrak mindent a pultra, majd a férfi előtt helyezi a tasakba a szirmokat. Gyengéd mozdulatokkal átrakja a kettőt, majd a tasak fonalait összehúzva átadja a férfiúnak.
– Tessék, két ambrasellim szirom – mosolyog Johanna.
A férfi elveszi kezéből, övére rakja a kis vagyont, majd halkan megköszöni, s kilép a boltból.
– Jöjjön máskor is, örömmel várom! – mondja Johanna, ahogyan a férfi kilép az ajtón.
“Furcsa egy alak, de nem hibáztatom. Ha nekem ennyi pénzt kéne kiadnom egy boltban, anyámhoz futnék vissza” – szimpatizál fejében. – “Na de mai napra bezárhatok, az biztos. Netalán az egész hétre? Isteni szerencse hogy beszereztem ezeket, bár igaz, majdnem belehaltam” – Johanna fejét fogja, de a széles mosolyt még ez az emlék se tudja levenni róla.

Visszatesz mindent a helyére, leellenőrzi termékeit, felseper a boltban, majd az ajtón lévő tábláját ‘Zárva’ oldalra fordítja. Kalapját magára veszi, a kulcsát elteszi combjára tekert tartópántra, majd megindul a város központja felé, hogy egy zenész muzsikájára ünnepelje meg mai nyereségét. A nap közepe van, így még egészen élettel teli a város. Néhány ismerőse is felbukkan az úton, valamint a környező boltok tulajai is szót váltanak a lánnyal. Egy jó fél órán keresztül gyalogol, mivel nem volt szerencséje kocsit találnia, de felér a központba. A környéken utcai zenészt nem hall, csak a környéken lévő kocsmákból ered egy-két nóta. Tovább megy egy másik utcára, ahol  egy padon ülő emberre tekint. Egy lant van mellette, de nem játszik.
“Tökéletes” – gondolja, majd a férfitól balra lévő sikátorba megy.
Nem veszi észre Johannát, csak a környezetet bámulja, így elmosolyodik, mivel esélyt kap mágiájának gyakorlására. Johanna megidéz egy fénytükröt, majd a következő varázsigét suttogja:
– A szivárvány csábít, s kinevet.
A fénytükör saját illúziójává alakul, melyet sokat gyakorolt. Erősen gondol saját magára, majd egy egészen hihető illúziót hoz létre. Csak az látná a hibákat benne, aki őt nagyon ismeri, mivel kisebb hibákról van szó. A saját másolatát a padra ülteti, majd hátulról figyeli s hallgatja az eseményt. A zenésznek látszó férfi igencsak meglepődik, mikor hirtelen egy rá tekintő nőre lesz figyelmes. Miután magához kap ijedtében, viccesen felszólal.
– Nem illik ijesztgetni – mondja a férfi, majd a lány nevére kérdez.
Ő maga nem mutatkozik be, mivel a szokás szerint a kérdezett fél teszi azt először. Johanna felállítja az illúziót, majd tánchoz hasonlóan megpörgeti, s kezét a fiú felé nyújtja. A zenész megfogja a másolat kezét, mely így fénygömbökké alakulva eltűnik. A férfi nem tudja felfogni, hogy mi történik, s Johanna már mögötte állva szól fel, gyengéd hangján:
– Rossz felé nézel, zenész!



Felhasználó profiljának megtekintése

7Ulgard     Empty Re: Ulgard on Csüt. Júl. 11, 2019 11:23 pm

|Ulgard, Virágzó Utasétek|
|Verdana Alexandra|

– Merre is vannak a földkúszók? – kérdezi Alexandra, nagy mosollyal az arcán.
Arna kedveli a lány lelkes hozzáállását.
– Bulvin falu, Longard felé – szól izgatottan. – Nem a legkellemesebb hely, de kedves emlék köt oda engem.
Arna nézi a lányt, ahogyan átadja macskáját ismerősének, majd közösen megindulnak az útra. Alexandra újabb kérdést tesz fel.
– Még nem nagyon jártam Longard felé. Te ismered az ottani környezetet?
Arna nevet egy kicsit, látva az örömöt az arcán.
– Persze! – szól fel. – Ott volt az erőpróbám, ahol egy földkúszónak mutattam meg, ki az igazán erős!
Arna szemei a büszkeségtől, s harcvágytól csillognak.
A lánnyal a próbáról beszél, majd Arna útközben megállítja.
– Tudom, hogy forr a véred, nekem is – áll meg –, de nem ártana az útra venni egy kis élelmet – Arna az utcára lógó táblára mutat, melyen egy gyümölcs s hús képe van.
– Ez az egyik legjobb bolt a városban – jegyzi meg Arna –, nem egyszer voltam már itt.
Arna karjánál fogja társát, majd behúzza az ajtón. “Virágzó Utasétek” nevű üzletbe térnek be, hol mindenféle útra kész étel van a kirakatban. Kőpapucs, mely egy kőkemény, lapos kenyér; erőmaszat, mely egy sós, fűszeres húsgolyó, különféle szárított gyümölcsök, leveles tekercsek, nubilia levelek, stb. Arna szétnéz, s az eladót nem találja, így kutatja a választékot.
Alexandrának mutatja a különféle dolgokat, saját véleményét hozzáadva a különféle ételekhez. A lány persze meghagyja maga véleményét is, de vannak dolgok, melyeket ő sem ismer.
– Ez Gobi kedvence – Arna rámutat egy tenyér méretű, füstölt húsra, mely helyeken vastag, másutt pedig különösen vékony. – Ez a cucc amit gödörhúsnak hívnak – mondja Arna, kinek szeme előtt Gobi nemtörődő arca lebeg.
A lány Arnához szól, aki utána folytatja mondandóját.
– A hús maga nem túl ritka, de problémás beszerezni – mondja. – Egy hegylakó pikkelyes állat húsa, s a vékony részek helyén a nagy gömbcsontjuk helyei vannak.
Alexandra felszólal, majd tovább figyel.
– Nagyritkán indítanak egy vadászatot, mert a kis köcsögök rombolni szoktak északon, de mivel csak januárban mászkálnak, így nem éppen van mindenhol – mondja Arna, majd tovább beszélgetnek a húsról, s még pár másik dologról is kérdez Alexandra, aki saját tudását is megvillogtatja.
A nagy beszélgetést az eladó visszatérése szakítja meg, ki pillanat alatt felismeri Arna hangját. Az eladó a hátsó raktárból kiabál vissza.
– Jövök azonnal!
Az eladó egy megviselt, jó építésű izmos férfi, hosszú, barna hajfürtökkel. Első látásra az orrát ketté szelő karom nyoma tűnik ki, s erős, markos tenyere, mely a közel százezer adag tésztának köszönhető. Arna fegyelemre bírja magát, mielőtt enged a női oldalának. A férfi kedvére való- egy erős, helyes, őszinte munkát végző ember, aki talán meg neki is problémát tudna okozni egy sörrel s borral elöntött verekedés során. Micsoda románc.
– Csak nem útra kelsz, Arna? Üdv újra nálam, harcos nő – mondja a férfi,őszinte mosollyal, melyről tisztán olvasható, hogy szívéből szereti vásárlóit.
Arna a lány vállára feltámaszkodva válaszol.
– Kelünk, Adrun.
Adrun azonnal veszi a fonalat, majd szégyenében enyhén meghajol.
– Sajnálom, hogy nem vettelek észre! Ismerősök láttán képes megvakulni az ember, ahogy öregem mondaná – nevet fel az eladó. – Üdv a Virágzó Utasétekben! Nevem Adrun, a Pékek családjából – Alexandrára néz, majd kezét nyújtja.

Felhasználó profiljának megtekintése

8Ulgard     Empty Re: Ulgard on Vas. Júl. 07, 2019 10:11 pm

|Ulgard, központi városrész|

Napokba telt, mire végre elérte Ulgard városának falait, de a lényeg, hogy már itt van. Pontosabban hetek óta sétál az utakon, ha számításba veszi kiindulópontját, Vízlakot. Kitérőkkel és pihenőkkel kényelmesebb az utazás, sietni pedig nincs indoka.
Mindent beleszámolva zökkenőmentes és kellemes utat tudhat maga mögött. Errefelé még az éghajlat is hűsebb, így a legkevesebb problémája sem akad jelenleg higiéniával kapcsolatban sem. Sepaise és Ulgard közt akad fürdési lehetőség, s bár szégyellős, nincs is néha frissítőbb egy hűs pataknál.
Hirtelen sóhajt lök ki magából a városközpont kapuját elérve. Körültekint, hátha talál valakit, akiben rokonlélekre ismer, azonban se egy baráti személy, egy hangszeres, se egy utcai előadó jelét nem véli felfedezni, egyelőre.
Na, nem is mintha bárkivel számolt volna...
- Elnézést, asszonyom! - szólal fel méterekkel arrébról Oriel. Egy nálánál pár évvel idősebb nőnek címezi, aki láthatólag csak céltalanul járja az utcát. - Tudna-e nékem hangszerkereskedőt ajánlani a közelben? Ennyire bent, Ulgard szívében, még nem jártam.
Egy pár pillanatig csak bután mered a nő arca, majd mintha nem is akarna választ adni, magát nem zavartatva felméri a férfit tetőtől talpig. A szemei itt-ott megakadnak annak ruházatán. Ebből egyértelművé is vált számára, hogy rossz embert kérdez.
- Sajnálom - válaszol végül a nő, továbbra is az előtte levő alakot fürkészve -, de nem mozgok ilyen körökben. Amoda, csak két utcával arrébb találsz egy forgalmasabb fogadót. Jó kiindulópont, ha tájékoztatást szeretnél.
Végtére is, legalább segíteni van szándéka. Kedves tőle, de Oriel ennyit azért kisüt magától is.
Mosolyogva biccent a nőnek.
- Mindenesetre, megköszönöm a segítségét!
Sarkon fordul, s megigazítja vállára függesztett lantját és táskáját, majd elindul az úton. Nem éppen az említett fogadó a célja, de valóban nincs más választása mint betérni oda abban az esetben, ha nem talál más módon egy számára megfelelő árust.
Nem tud nem fennakadni a tényen, hogy idebent mérhetetlenül nagyobb számban sürögnek az emberek. Nincs is mindenkinek dolga, egyesek csupán nézelődni állnak meg egy-egy épület mellett, vagy éppen cseverészni. Közel sem tűnik úgy, mintha zavarná őket saját létük zaja. Ellenben Orielnek kissé sok ez így egyszerre. Legutóbb, mikor ilyen háttérzaj kísérte őt, egy színpadon adott elő távoli barátaival Oniryx külső részein. Egészen más közeg.
Nem is olyan sokára bizony megpillantja a szálló cégérét.
"Rendben, talán nem oly' borzasztó a helyzet. Egy mély húr nélkül még lehet játszani, s amíg vidámabbakat adok elő, hiányuk nem lehet probléma. Legrosszabb esetre ott van megbízható furulyám."
Megáll egy utcaszéli padnál, hogy leüljön egy darabig. Mint az érkezéséből is látszik, dolga nem sietős, így lassan leereszti holmiját maga mellé, s keresztbe veti lábait, kezeit pedig combjain helyezi pihenőre.
Mélyen szívja be orrán a levegőt, ahogy a városi zaj nosztalgiával önti el elméjét.

Felhasználó profiljának megtekintése

9Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szer. Júl. 03, 2019 1:27 am

|Kalandorcéh, közeli utca, Alexadnra otthona|
|Magnolia Arna|


– Ki volt az a férfi? – kérdezi Arna, érdeklődőén.
– Nem tudom, nem ismerem csak a hajam után érdeklődött – feleli Alexandra, majd felfigyel egy izmos férfire, aki feléjük közeledik.
– Megvagy! – ordítja a férfi, miközben Arna nyakát ragadja meg. Alexadnra furcsálkodva nézi végig kettőjük kis csatáját, miközben Rew Alexandra nyakába ugrik, ézért a lány nem tud Arnáékra figyelni.
– Rew! – szól rá Alexandra a hirtelen érkező macskára. Alexandra arra figyel fel, hogy a férfi felé nyújtsa kezét. 
– Tényleg, még meg sem kérdeztem a neved! – szólal fel Arna.
– Alexandra Verdana vagyok, ő pedig itt a macskám, Rew. – Mutatkozik be Alexadnra, miközben Rew a kezébe ugrik, hogy jobban szemre vehesse, az előtte álló két személyt. Meghallgatják Gobi és Arna bemutatkozását, majd Arnáék újabb kis csatája után Arnával elindulnak Alexadnra otthona felé. Alexadnra a céhből kifezető ájtó felé veszi útját, de közben megpillantsa a még mindig asztalnál tartózkodó halászt, és vesz még két halat Rew számára.
 A hazafelé vezető úton Arna megpillant egy Valgrünát.
– Te mit gondolsz róluk? – kérdezi fejével az ég felé bólintva.
– Miáu! – válaszolt Rew a nem hozzá érkező kérdésre. Alexandra nevet majd így szól.
– Erejük irigylésre méltó, de nem lennék a helyükben. Számomra túl tökéletesnek tűnnek. – válaszolta Alexandra, Arna csendet megtörő kérdésére.
– Kurva erősek, az biztos – mondja Arna, majd sóhajt egyet. – Ennek ellenére viszont mégis kételkedek bennük… – Arna szünetet hagy, lehunyja szemeit, majd folytatja. – Le merném fogadni, hogy esélyük se lenne mágiaművészet nélkül! – mondta Arna. 
– Itt is vagyunk! Sietek, két perc és itt vagyok! – rohan be Alexandra, majd sietve magára veszi páncélját és fegyverét is felkapja. Eközben Rew Arnával marad.
– Miáú! – Nyávog Arnára, majd hozzá dörgölődzik. Alexandra kilép az ajtón, majd becsapja. Rew Alexandrára ugrik.
– Merre is vannak a földkúszók? – kérdezi Arnától nagy mosollyal az arcán. Arna válaszát hallva el is indul, a hatalmas szörnyek felé. Alexandrának eszébe jut, hogy ezek veszélyes szörnyek, ezért Rewet útközben Zeronál hagyja a két hallal együtt. Zero szereti Rewet ezért örül a hirtelen feladatnak. Nekilátnak a két napos útnak, ami a déli Bulvin falut veszi célba, mivel a falu mellett vannak a földkúszók.
– Még nem nagyon jártam Longard felé. Te ismered az ottani környezetet? – Kérdezi Arnát érdeklődően, és várva a lány válaszát, hogy még több kérdést tehehessen fel Arnának.

Felhasználó profiljának megtekintése

10Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Júl. 02, 2019 11:38 pm

|Kalandorcéh, közeli utca|
|Verdana Alexandra|


Arna kissé sem bájos nevetésével fogadja a lány válaszát.
– Na akkor ez is el van döntve – mondja.
A lány várakozásra kéri, majd nézi, ahogyan elfut a kék hajú, macskája után. A lány a halárushoz szalad, ahol a kis állat is megáll.
“Szóval úgy” – gondolja Arna.
A lány egy halat vesz a macskának, majd láthatólag felé indul, de egy férfi megállítja. Arna csak figyeli őket, a nagy hangzavarban ugyanis szinte semmit sem lehet hallani. Arna felfigyel Alexandra kényelmetlenségére, de rövidesen felé veszi lépteit a fiatal lány, így nem lép közbe.
– Arna! – szól a lány. – Lenne kedved hazakísérni? Kell a páncélom.
– Kedvem nincs, de megyek – válaszolja Arna, őszinte tekintettel. – Legalább edzésnek jó lesz. Ó, amúgy – szól fel Arna –, ki volt az a férfi? Nekem nem úgy tűnt, mintha ismernéd.
A lány válaszát meghallgatja, majd arra figyel fel, hogy barátja a háta mögé settenkedett.
– Megvagy! – szól fel hirtelen, miközben barátja nyakát kezdi el szorítani egyik karjával.
Egy magas, izmos férfi, kinek karja szélesebb, mint Arna nyaka.
– Gobi, te rohadék – kiált fel Arna, majd könyökét Gobi oldalába ássa.
A férfi elengedi nyakát, majd fájdalmában kifúj egy kis levegőt.
– De Arna, most mi a baj? Csak egy kis teszt! – nevet a férfi.
Arna mérgesen hátrafordul, Gobi felé.
– Teszt a seggem! Megérdemled, te hülyegyerek! – Arna dühe nevetésbe megy át, mely Gobira is ráragad.
A két harcmániás igazán élvezi egymás társaságát, még ha annak sajátos módja is van.
– Ő Gobi – mondja Arna, ahogyan a férfi hátát ütögetve a kék hajú lány felé fordulnak.
– Üdv! Ahogyan Arna szólt – mondja Gobi, majd kinyúltja kezét.
Arnának fejében kigyulladt a lámpa.
– Tényleg, még meg sem kérdeztem a neved! – kínosan nevet egyet magának.
Mindketten meghallgatják a lány bemutatkozását, majd Arna is követi a lány példáját.
– Farkasvadász Arna, a jövőbeli legerősebb harcművész! – nyújtja ki kezét, Gobihoz hasonló energiával.
A bemutatkozások után Arna visszatér a küldetéshez.
– Szóval, haza kéne hogy kísérjelek, nem?
– Hazakísérni? Mi vagy te, a testőre? – gúnyolódik Gobi.
Arna halált kívánó szemeivel nézett barátjára.
– Mit mondtál, te hústorony?
Gobi láthatóan hátrált a helyzettől.
– Oh, semmit, semmit – mondja félénken.
Karjait egymásba fonja Arna, majd körülnéz. Ahogyan testét fordítja, a rajta lévő láncok csörögnek, s a ruhájába rakott lemezek tompa hanggal csengenek. Ránéz ökölfegyverére, majd a lányra figyel, miközben beszél. Miután leelenőrzi magát s környezetét, és megegyeznek az indulásban, a kékhajú után indul. Nem megy tőle messzire, közel követi. Arna a városiakat figyeli. Néhánynak köszön, akiket távolról ismer, de nem egy extrovertált személyiségnek mutatkozik.
– Te mit gondolsz róluk? – kérdezi Arna, ahogyan az ég felé böki fejét.
A kettejük fölött egy valgrüna repül el, kinek varázsolt szárnya kis fényszikrákat hagy hátra.
A lány után ő is kifejezi véleményét.
– Kurva erősek, az biztos – mondja Arna, majd sóhajt egyet. – Ennek ellenére viszont mégis kételkedek bennük… – Arna szünetet hagy, lehunyja szemeit, majd folytatja. – Le merném fogadni, hogy esélyük se lenne mágiaművészet nélkül!



Felhasználó profiljának megtekintése

11Ulgard     Empty Re: Ulgard on Csüt. Jún. 27, 2019 8:31 pm

|Kalandorcéh|
|Magnolia Arna|

– Csak akkor szoktam küldetésekre vinni, ha nem veszélyeztetem. – Válaszolta Alexandra Arna kérdésére.
Alexandra felfigyel Arna vidám nevetésére, amitől neki is jobb kedve lesz. Nézi ahogyan a szellő fújja a lapokat a küldetésfalon, majd Arna leveszi az egyiket közülük. Arna egy kérdést tesz fel Alexandrának.
– Ugye azt mondtad, hogy erős vagy? Szeretnéd letesztelni? 
Alexandra a lapra néz, felcsillan a szeme és sietve válaszol. Rew is érdeklődik a lap iránt.
– Persze, hogy szeretném! – Válaszolta, majd felvette Rewet a kezébe, hogy ketten nézzék át a lapot.
Alexandra kicsit elbizonytalanodik magával kapcsolatban a földkúszók hallatán, de ez nem állítja meg abban, hogy csatlakozzon Arnához, főleg miután meglátta Arna farkasvadász medálját. Alexandra a földkúszókkal kapcsolatos ismeretét is Emosnak köszönheti, mivel a szolgának is volt dolga velük, amit Alexandra messzebbről végig is nézett. Emos megölt egyet, és az akkor még 12 éves Alexandra kíváncsian vizsgálta a halott óriás szörnyet, miközben Emos mesélt neki róluk. Alexandrában most elősször merül fel az a gondolat, hogy vajon Emos szolga létére miért volt ilyen erős. 
"Csak egy sima szolga volt? Nem! Az kizárt... Túl erős volt ahhoz, hogy csak egy átlagos szolga legyen.." – gondolja Alexandra, majd Rewre lesz figyelmes, aki leugrik a kezéből és egy ember felé veszi útját a hatalmas tömegből.
– Mindjárt jövök! – mondja Arnának, majd Rew után siet. Rew egy halász felé fut, akinek zsákja tele van hallal. Rew kérődző tekintettel Alexandrára néz, aki enged neki.
– Elnézést! – mondja Alexandra a halásznak.
– Tessék? – elmosolydva kérdezte a halász, aki felfigylet az őt követő macskára.
– Eladó a hal? Egy kisebb kellene a macskámnak. Folytatta, kissé zavarban.
A halász beletúr a gusztustalan halkupacba majd kihúz egy 13 centis példányt.
– Két réz lesz! – mondja majd a halat a Rewnek adja nevetve.
– Miaú! – nyávog Rew, mintha ezzel meg akarná köszönni a horgásznak. Alexandra kifizeti a halat, majd felkapja Rewet a hallal a szájában, és Zerohoz viszi, hogy Arnával megbeszélhesse a dolgokat. Vissza indul Arnához, de útja közben leszólítja egy fiatal férfi.
– Sz-szia! –mondja zavarban a férfi.
– Szia! Segíthetek valamiben? – köszön vissza Alexandra, és érdeklődik, hogy mit szeretne a férfi.
– Én... Csak megláttam a hajad és felkeltette a figyelmem! Eredetileg ilyen vagy fested?
– Festem – feleli sietve.
Hirtelen Rew ugrik a lány nyakába, aki meglepően gyorsan fogyasztotta el a halat.
– Rew! – Szól rá Alexandra.
A férfi elkezd nevetni, ezzel zavarba hozva Alexandrát.
– Bocsi, de mennem kell! – mondja Alexandra a férfinek, majd elrohan. Arnához ér. 
– Arna! Lenne kedved hazakísérni? Kell a páncélom – kérdi Arnától, majd felveszi Rewet és elkezdi simogatni, miközben Arna válaszára vár. Arnát bámulva nem veszi észre, hogy Rew a haját harapdossa, majd felfigyel és felszólal.
– Rew!!! – szól rá mérgesen Rewre aki egyből leáll gazdájának hajának rágcsálásával.

Felhasználó profiljának megtekintése

12Ulgard     Empty Re: Ulgard on Csüt. Jún. 27, 2019 1:41 am

|Kalandorcéh|
|Verdana Alexandra|

Arna hangosan elneveti magát. A körülötte álló kalandorok felfigyelnek rá, majd visszatérnek a munkavadászatra.
– Ha te mondod – szól vissza a lánynak.
Arna figyelmesebben végignéz a fiatal kalandoron, meglátva a fülesvadász rangját. Miközben tetőtől talpig vizsgálja, a macskára is felfigyel.
– Ezt a macskát még küldetésekre is viszed? Kicsit túlságosan is szelídnek tűnik, általában félnek tőlem! – nevet fel ismét, de inkább csak a kettejüknek.
Arna a lány válaszát meghallgatja, majd visszatér fő kérdésére.
– Hogy erős vagyok-e, semmi kétség – mondja, ahogyan nyakából megfogja farkasvadász rangját igazoló medált, s felé emeli. – Tudod, nincs sok kedvem egy nosztalgikus patkányhajszához. – Ahogyan elhagyja az utolsó szó a száját, kirázza a hideg.
Arna legelső munkája egy óriáspatkány vadászat volt, egy közeli faluban. A szemétlerakó látványa sem volt a legkellemesebb, viszont a patkányok undorító szagát a mai napig nem felejtette. Arna, hogy elterelje gondolatait, a küldetésfalba merül. Megpillant egy érdekes vadászati kiírást, melyben elmerül, nem figyelve a mellette lévő lányra.
– Földkúszó a déli Bulvin falu környékén, Longard felé félúton. A díj 20 ezüst és 40 réz – a pénzdíj láttára felcsillan a szeme. – Ugye azt mondtad, hogy erős vagy? Szeretnéd letesztelni? – kérdezi gúnyolódva, miközben odanyújtja a küldetés lapját. – Na, nem mintha egy földkúszó nagy kihívás lenne – jegyzi meg.
Arnát elöntötte a nosztalgia. Csak néhány éve volt, hogy farkasvadász próbájának első részét végezte, mely egy földkúszó vadászata volt. Mint az erő próbája, egyedül kellett végeznie a nagytestű bestiával. Az enyhén havas puszta tárult szemei elé, s a föld remegése, ahogyan közeledett felé a szörnyeteg. Ahogyan azt egyik barátja mondta el neki, elcsalta a kúszót egy nagyobb kővel, melyet magától nem messze dobott a földre. A lények föld alatt rezgésekkel kommunikálnak, így könnyen át lehet verni az agresszív lényt. Pontosan a kő felett tört elő a ronda szörnyeteg, majd időt nem adva a keménybőrű, hat méteres, ásólábú, szemtelen rondaságnak, azonnal lecsapott rá. Vanda harcművészetének legpusztítóbb ütésével egy csapásra a földre terítette.
“Na de én akkor milyen boldog voltam” – gondolja Arna.
Arna egy kalandor ismerőse figyeli őt, ahogyan a kékhajúval beszélget. Köszön neki, majd láttán, hogy nem veszi észre, hangosan odaszól:
– Hé, te süket törpe! Arna!
Arna végül felfigyel rá, majd kedvenc középső ujját felmutatva viszonozza a fiú kedves szavait.

Felhasználó profiljának megtekintése

13Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Jún. 25, 2019 3:46 am

|Kalandorcéh|
|Arna|

"Egy újabb unalmas nap kezdődik" – gondolta Alexandra, majd Rew nyávogására figyel fel. 
–  Miaú – nyávog vissza Alexandra Rewre nézve és elindul, hogy megetesse macskáját. A konyha felé veszi útját, ahol ételt tölt Rew fatálkáljába. 
– Ennem kéne mielőtt elindulok a céhbe – sokat gondolkozik és végül a tojás mellett dönt, aminek elkészítésében már csaknem profi. Elkészíti és elfogyasztja a konyhában azon az asztalon, amelyiket még a ház megvásárlásakor talált a padláson. A fürdőszobába megy ahová Rew is követi, aki sokat nyávog. Megfésüli hosszú fürtjeit, majd megmossa az arcát. Vissza megy a szobájába ahol elkezd a szekrényében túrni, és felveszi kalandor ruháját. Elhagyja a házat majd elindul a céh felé, Rew is vele tart. Úton a céh felé a piacra is benéz ahol vesz egy almát, majd folytatja útját. Mikor a céhhez érnek Rew már szalad az egyik asztalhoz, ahol Alexandra egyik barátja ül akivel szoros baráti kapcsolatban állnak. Váltanak pár szót, majd Alexandra a küldetésfalra tekint és elköszön barátjától, Zerotól. A falhoz érve figyelmes lesz egy küldetésre, ami jól fizet viszont két ember szükséges hozzá. Gondolkozik, és épp elindulna Zerohoz mikor egy másik nő hozzá szól.
– Vigyázz hova utazol, nehogy elkapjanak a vízöntők!
Alexandra megáll, majd mosolyogva ránéz.
– Nem kell engem félteni, termetem ellenére erős vagyok! –  válaszolta nevetve, majd eszébe jutott, hogy épp társat keres a küldetéshez.
– Figyelj! Erősnek látszol, lenne kedved velem tartani ezen a küldetésen? Két ember kell hozzá, és egyedül vagyok. – Kérdezte, kíváncsian várva válaszát. Rew Alexandra lábához dörgölődzik, majd Arnára néz és nyávog. Rew elindul Arna felé, és figyelmesen elkezdi őt vizsgálni. Szimpatikusnak találja.
– Rew! –  szólt rá Alexandra a macskájára. – Bocsi! Kicsit illetlen – mondta Alexandra zavaros arccal.

Felhasználó profiljának megtekintése

14Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Jún. 25, 2019 2:02 am

|Kalandorcéh|
|Verdana Alexandra|


Őrök csattogó páncéljának hangja halad el a kis szoba ablaka alatt, közben beszélgetve.
– De tudod, egész jó hely – mondja az egyik.
– Persze persze, majd elmegyek oda – válaszolja rá a másik, gyorsan lezárva a témát.
Arna felkel a zajra, s nyújtózkodik egyet, szájában rossz ízzel. Felkel, majd a fapadló az ággyal együtt nyikorog, hasonló szimfóniát dúdolgatva. A ládája elé guggol, amiben a ruháit tartja. Egy nagy, öreg faláda, mely legalább száz éves, Arna szerint. A ládán egy nagy lakat van, mely sokkal jobb minőségű, mint maga a láda. Szereti azt a lakatot, egy jó barátját bízta meg az elkészítésével, még hónapokkal korábban. Megfogja a lakatot, s kicsit megcsodálta.
– Ó, a kulcsot elfelejtettem – szólal fel Arna, ahogyan rájön.
Feláll, majd az ágy melletti szekrény fiókjaiban kutat. Kinyitja az elsőt, melyben réz medálja van. A medál láttán abbahagyja a keresést, majd kezébe veszi. Felemeli fejéhez, hogy a medál pontosan szeme előtt legyen. A medál jobbra balra pörög egy kis ideig, majd mind a bőrlánc s rézdarab megállnak.
– Remélem hogy már találtál egy erős férfit – mondja mélybe néző szemeivel, miközben Juliára gondol.
Mosollyal társított sóhajt enged ki, nyakába veszi medálját, majd folytatja a kulcs keresését. Az első fiók jobb sarkában egy másik nyaklánc is van. A kalandori rangját igazoló, díszes darab búj ott el. Gyorsan magához veszi, majd nyakába is teszi, szinte egy mozdulattal.
“Ma nagy vadászat lesz!” – gondolja örömében, összeszorítva ökleit.
Lentebb hajol, hogy megnézze a második fiókot, ahol meg is találja a keresett drága kulcsát.
– Minek raktam ide? Sose szoktam – szól fel meglepődésének közepedte.
Ujjára rakva megpörgeti a vasdarabot, miközben visszasétál a ládájához. A ládában sok ruha van, egészen térdéig ér a rendezett kupac. Sokat nem kell keresgélnie, hiszen viselni kívánt öltözéke a hegy tetején van. A vajszínű felső lobog a levegőben, majd Arna testére esik. A nadrágját is magára húzza, mely gondtalanul lábaira csúszik, ráfogva bokáira. Fehér bunda dereka körül, mely szárakba megy át.
– Ez így nem lesz jó – szól fel, mikor eszébe jut, hogy ma vadászni akar.
Lehúzza a felső ujjait, csavaros kötéssel elfedi melleit egy fehér, vékony anyaggal, majd megfogva a felsőt a láda mellett tartott láncing darabot rákötötte. Ugyanezt megteszi a hosszú ujjakkal is, melyre egy könyebb lánc kerül. A ruhadarab rejtett tartóiba rak pár fémlemezt páncélnak. Ugyanígy a nadrágjába is csúsztat párat, főképp a lábszárához. Érezve a lemezek s láncok súlyát, vére forrni kezd a harc után. Pár ütést repít a levegőbe, s egy pörgő rúgást is elereszt, rövid harci üvöltéssel társítva.
– Kuss legyen már, Arna! – mondja a szomszéd, a tőle balra lévő szobában.
– Ha nem tetszik valami gyere és oldd meg saját kezeiddel, te szalmaszál! – kiabál vissza a nő.
A férfi nem szól vissza.
“Be is fogja, mi…” – gondolja tarkóját vakarva.
Már csak fegyvere van hátra, s pár apró dolog, aztán útnak is indul. Mosollyal az arcán kap fegyvere után, ami egy állványon helyezkedik, a szoba ablaka alatt. Megfogja, majd kezére húzza a két ökölfegyvert. A fegyver egy pár speciális kesztyű, mely kristály és fém ötvözetből készült lemezekkel van borítva. A kesztyű alapja Niheai fehér farkasbőr, s egészen az alkarja feléig nyúlik. A bőr felett sok lemez található, de ismertető jele a bütykökön helyezkedő vastag, sima lemez, melynek közepén a vasököl díszítő jele található. Ezt a jelet pecsétként is szokták használni.
– Valakinek ma törni fognak a csontjai! – mondja izgatottságában, ahogyan a harcművészet egyik legismertebb mozdulatát végzi el szobájában.
A kesztyűket leveszi izmos kezeiről, majd a derekán lévő bundára köti. Előveszi hátizsákját ágya alól, melyet a közelben lévő bőrmunkástól vett két hete. Két része van, egy nagyobb, s kisebb hely, valamint bőrpántok az oldalán, melyekre kisebb-nagyobb dolgokat lehet kötni. A hátizsák közel súlytalan, csak a pénze van benne, egy csomag réz s pár ezüst érme. A rezes tasakból kivesz hármat, s kezében tartja, majd az övekkel becsatolja a táskát, s hátára veszi. A tükör elé áll, hogy végignézze magát, mielőtt kilép a szobából. Jobbra s balra veti vállait, hogy mindkét oldaláról lássa magát. Haja kicsit kócos, de fésűjét pár napja elkérte a fogadó másik női lakosa, szóval csak kezével igazítja meg.
“Fel kéne már borotválni hátul és oldalt, kicsit idegesít, hogy ilyen hosszú” – bosszankodott magában, majd levette az akasztón tartott ajtókulcsot, s kiment.
A folyosóban félhomály uralkodik, csak a folyosó bal végéről szivárog be a nap fénye. Szobája középen van, jobbra s balra öt-öt szoba. Becsukja ajtaját, a kulcsot belerakja táskájának szűk nyílásába, majd átmegy a fogadóshoz, az előtérbe, ahol a kocsma van. Már út közben is hallja az öreg panaszkodását, de az igazi élményt csak az nyújtja, mikor meglátja, hogy épp verekedés tört ki.
“Tökéletes reggel” – gondolja ökleit összeszorítva, s elindul a két dühös férfi felé.
A fogadó tulaja csak egy pillanatra néz balra, de egyből a fejét fogja.
– Ó hogy nyílna meg a mennyek kapuja – mondja magának, keze mögött.
– Gyerünk férfiak, ha harc kell itt vagyok! – Arna ledobja hátáról táskáját maga mögé, majd ökölbe szorított kezeit maga elé veszi.
– Ki vagy te nagyszá— – az egyik nagydarab próbál fenyegetőzni, de ahogyan megfordul, nyelvére harap.
Arna minden figyelmeztetés nélkül a férfi képébe repíti erős tenyerét, aki végigcsúszik a mögötte lévő széles faasztalon. Háta megragad három pohár bort csúszás közben, majd az asztalnál ülő hármas azonnal feláll, s ijedtükben hátralépnek. Arna ránéz a másik férfira, harcos szemeivel, melyek erősen intimidálják. A férfi láthatóan lenyugszik.
– Ő volt a marha, én aztán nem akarok semmit – magyarázza a sörhasú ember, magát mentve.
– Gyáva – jegyzi meg félhangon Arna, majd a férfi által keltett dühét az utca felé viszi.
Nem izgatja a mérges tulaj, avagy vendégek panaszkodása, persze a szavak is csak azután jönnek, ahogy ő elhagyja a fogadót. Kilép a fogadóból, majd az égre néz. A nap erősen süt, a nyári hó még nem érkezett meg, szinte tökéletes időnek tűnik egy bestia vadászathoz.
“Remélem van valami érdekes munka kirakva” – gondolkozik Arna.
Elképzeli, ahogyan a nagy hirdetőfal előtt áll, s megtalálja a tökéletes vadászatot. Átlagos tempóban sétál a kalandorok céhe felé, de a város központjának keleti szélén van, így egy szélesebb útra megy, ahol gyakran haladnak el karmoskocsik. Ahogy kiér a kövekkel kirakott útra, észreveszi egy kereskedő barátját, aki kocsijával halad.
– Oli, Oli! – kiabál barátjának, Olinak, miközben integet neki.
Az utca zajos, rengeteg ember jár körülötte, de Oli jó szeme most sem hagyja cserben.
– Lassabban, hó – mondja, miközben a karmos kantárján húz.
A hatlábú pikkelybőrös bestia lelassít, majd Arna felugrik a kocsira, mikor mellé ért.
– Jövök neked eggyel – mondja Arna, ahogyan megtapogatja barátjának hátát.
– Lassan már százzal jössz nekem, barátném – szól vissza gúnyosan, majd mindketten elnevetik magukat.
Oli végignéz Arna ruháján, s megpillantja derekára kötött fegyverét.
– Csak nem munkát fogadsz ma? – kérdezi, miközben könyökével Arnához ér.
– Milyen jó szemeid vannak – jegyzi meg Arna –, de, ma vadászni fogok. Bár az igaz, hogy fogalmam sincs, mi lesz kirakva – nevet kínosan, lecsukott szemeivel, fejét fogva.
Oli és Arna még egy jó ideig beszélgetnek, majd mikor a város közepére érnek, Oli megáll.
– Na én eddig jövök, ma ugyanis üzletem van – mondja büszkén.
– Sok sikert az üzlethez, szalmaszál – gúnyolódik Arna, majd leugrik a kocsiról.
A hátizsákját kinyitja, majd egy rézérmét dob oda barátjának.
– Így már csak 99 – mondja, majd int Olinak, s elsétál.
Rövid idő alatt a céh épülete elé ér. Hatalmas ajtaja van, mintha óriásoknak építették volna.
“Nekem is adhattak volna abból a fából” – gondolja.
Az ajtó már nyitva áll, s az emberek tömege ki-be járkál rajta. A kalandorok nevetését, a zenészek énekét már kintről lehet hallani, a céhbe térve csak hangosabbá vált minden. Díszes oszlopok futottak a magas plafonba, rajtuk a kalandorok jelével, egy sárkány, karddal a nyakában. Jobbra egy kocsma és étkezde keveréke, balra az ajtótól a jelentkezési és ügyintézési pult, négy munkással, egy pihenő a pulttól nem messze, mögötte a fogadóba vezető lépcsővel. A céh fénypontja viszont nem más, mint a küldetésfal. Igazából nem csak egy falról van szó— van egy nagyobb felület, s három kicsi, ahová a céh által elfogadott küldetések vannak kirakva. Ezeknél a tábláknál áll a legnagyobb tömeg, s Arna is itt találja magát. Átverekszi magát néhány emberen, majd a falat kezdi el bámulni, egy jó munka reményében. Mellette motoszkál egy másik kalandor, kinek kék haja kissé meglepte.
– Vigyázz hova utazol, nehogy elkapjanak a vízöntők! – szól fel viccesen.
Habár vicc, igazat mond, hiszen a vízöntőket, melyek folyókban s tavakban élő bestiák, kék kristályokkal szokták csapdába csalni. A lánynak hasonló színű haja volt ezekhez a kristályokhoz, így a szokásosnál jobban nevetett saját viccén.




Felhasználó profiljának megtekintése

15Ulgard     Empty Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 4:09 am

Arkhan Iyusu

Arkhan Iyusu
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Helypótló szöveg.

Ikszdé.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.